2014. május 16. péntek (nyolcadik nap)

Elérkezett az utolsó, teljes egészében Amerikában töltendő napunk. A búcsúprogramot igyekeztem úgy alakítani, hogy lehetőleg mindenből legyen benne, ami Kaliforniára jellemző. 
Úti célunk az a Santa Barbara volt, ahová annak idején Ronald Reagan volt amerikai elnök, hivatali idejének lejártával, nyaranta, visszavonult feleségével, Nancy-vel, csak még előbb, aktív politikus korában romba döntötte a Szovjetuniót, meg az ideológiailag hozzácsapódott csatlós országok kommunista rendszereit. Nagy fazon volt az öreg, szerintem az ostoba világ máig nem fogta fel, mi mindent köszönhet neki!
Pénteki kirándulásunk nem politikai indíttatásból fakadt, a felvezető mondatokkal mindössze azt akartam jelezni, hogy ha egy nyugdíjas amerikai elnöknek megfelelt Santa Barbara és kies környéke, akkor számunkra sem okozhat csalódást.
A Santa Monica-tól mintegy 120 kilométerre, nyugat-északnyugatra, az óceán partján fekvő kisváros több szubjektív útleírás szerint egész Amerika legrendezettebb, legvirágosabb és legtisztább városa.

Santa Barbara, E. Cabrillo Blvd. Miski György felvétele

Elég egy pillantást vetni a térképre, hogy az ember lássa, milyen ideális helyen fekszik. Lényegében sík vidéken, mert a táj karakterét jelentős mértékben befolyásoló Santa Monica-hegység vonulatai nem az óceán partja közelében, hanem kilométerekkel a szárazföld belseje felé húzódnak, festői háttérként szolgálva a kisváros összképéhez. 

Anikóval megint nem a kakasokkal ébredtünk, de ahhoz elég korán indultunk, hogy elkerüljük az egyes parti városok között idővel beinduló csúcsforgalmat. Az elmúlt napokban alaposan bejáratott La Brea Ave-n lementünk a Santa Monica Blvd-ig, s azon kijutottunk a Santa Monica Pier környékére, az óceánhoz. Itt

A pálmák mögött a Santa Barbara-i móló. Miski György felvétele

ráálltunk a malibui látogatásunk idején egyszer már igénybe vett Pacific Coast Highway-re, amelyen egy lendülettel eljutottunk Malibu-ig. Ami a kocsi külcsínét illeti, a karosszéria már eléggé viharvert formát mutatott, úgyhogy megálltunk annál a sarki Shell benzinkútnál, ahol előző vasárnap Malibu Country Mart felé befordultunk. 16 dollár ellenében igénybe vehettem a gépi mosóberendezést, igaz, megint gondom támadt a fizető automatánál. Viszont egy kedves hölgyvezető, aki a kocsijával mögöttem állt a sorban, készséggel segítségemre sietett, s a Hyundai végül eltűnt egy hófehér 

A mólótól délre húzódó partszakasz. Miski György felvétele

habpaplan alatt. A szennyeződésektől mentes, megtisztult járgánnyal már nem vallottunk szégyent az utakon. Különben is, másnap vissza kellett vinni a kölcsönzőhöz, s nem volt képem olyan retkesen leadni a szinte haverrá vált autót. 
Kiérve Malibuból, a nevezetes 1-es úton elértük a végeláthatatlan oxnardi eperföldeket, majd átjutottunk magán Oxnardon is, később Venturán, Carpinterián suhantunk át. Elérve Santa Barbarát, a partközeli East Cabrillo Blvd és a betorkolló Garden Street kereszteződésénél becsusszantunk egy fizetőparkolóba. A parkolásért megint automatánál kellett fizetni, ezúttal azonban flottul ment minden. Egy-egy villanás erejéig ráéreztünk az amerikaiak által ránk erőltetett szerepre. Négy dollárból megúsztuk az

Balra a régi világítótorony, most étterem. Miski György felvétele

egészet. 
Egy időre búcsút intve a gondosan lezárt kocsinak, a szokásos könnyű málhákkal a vállunkon és a nyakunkban, az óceánba mélyen benyúló móló (Stearns Wharf) felé irányítottuk lépteinket. Könnyű volt rátalálni, a Cabrillo Blvd-ról egyből ki lehetett szúrni. 
A széles, kétszer kétsávos, nem különösebben nagy forgalmú Cabrillo Blvd és az óceán közötti fövenyes területen a csendes lefolyású Mission Creek alakított ki a malibuihoz hasonló lagúnát. A gyér vízhozam miatt a patak itt is képtelen volt összeköttetést teremteni az óceánnal, ehelyett egy hosszan elnyúló, mocsaras területet képezve szétterült, a partján nagy kedvvel tollászkodó pelikánok nem kis

Delfinszobor a móló bejáratánál. Miski György felvétele

örömére. 
Öt perccel az autónk lezárását követően, a Stearns Wharf nyílegyenes, deszkázott padozatú bejáratánál voltunk. A turisták kedvéért idetelepített, kisebb üzleteket (szuvenírbolt,órásbolt, édességbolt, fagylaltozó) és éttermeket rejtő faházak között elsétáltunk a móló végébe. A móló a partról nem is tűnt olyan hosszúnak, s csak a végéből csodálkoztam vissza, milyen távol kerültünk a szárazföldtől! 
Nyugat felé tekintve a vízi járművekkel zsúfolásig telt Santa Barbara-i jacht- és vitorláskikötő látszott, a mólóhoz közelebbi partszakaszon pedig

A mólótól északra eső partszakasz. Miski György felvétele

húszfős iskoláscsapat kergetőzött a fiatalság önfeledt szenvedélyességével. Amilyen kulturáltnak és barátságosnak tűntek, bátran remélhettem, egyikük formatervezett felöltője alatt sem lapult apuci otthonról elcsórt félautomata stukkere. Amivel ezek a szeleburdi jenki lurkók öldökölni szokták a tanáraikat meg az osztálytársaikat. 
Keleti irányba fordulva a fövenyes, homokos part legalább két kilométer hosszan folytatódott, s csaknem a városi temetőig ért le. 
Betérve a móló egyik parányi cukrászdájába, vettünk két gusztusos kis süteményt, de amilyen szépek voltak, olyan 

Hangulatos kép a móló elejéről. Miski György felvétele

drágák is. Minden alaposan megrágott falattal több dollárnyi értéket küldtünk le a torkunkon. Néhány lépéssel odébb, egy szuveníreket árusító boltban Anikóm a test hőmérséklet-változására színt váltó gyűrűt vett magának, gyenge pár dollárért. De a gyűrű, olcsósága ellenére, valóban szép.
A valóságos cölöperdőn nyugvó mólóra települt faházak közötti parkolókban többtucatnyi autó várakozott időmilliomos gazdájára, akik a korlátsor mögül lógatták horgaikat a zöldes vízbe. Kifogható hal nyilvánvalóan akadt a környéken, hiszen egy 

Egy fotogén arcú fóka. Miski György felvétele

nagy bajuszú, kövér fóka is ott úszkált a cölöpsor algás-kagylós tövénél. Időről időre fejest bucskázva eltűnt az óceán hideg vizében, de akárhányszor viszontláttuk, derűs elégedettség ült az arcán. Kitelt, mosolygós képét látva, nem úgy tűnt, mintha napszám koplalt volna. 
Miután a korlátnak támaszkodva hosszú perceken át gyönyörködtünk a körpanorámában, visszasétáltunk a partra, ahol Anikó, mintegy érzelmes testi kontaktus keretében búcsúzandó a Nyugati Nagy Parti Víztől, térdig gyalogolt a legfeljebb 13-15 fokos óceánba, amit én a cipőm talpán 

A part a mólóról. Miski György felvétele

átsütő homok melegében állva, elborzadva néztem. A kicsim vállai ekkorra már olyan csúnyán leégtek, hogy forró napsütés ide vagy oda, védekezés gyanánt könnyű, világos színű kardigánt terített a nyers hús színével vetekedő, érzékeny területre. Amit egyébként a leégés kezdete óta kétóránként alaposan bekent a hollywoodi motelunkkal átellenben található patikában vásárolt, sokfaktoros naptejjel, de hiába, mert elkésett vele. 
A partközeli rövid és érintőleges vízi hancúrozást követően rátértünk a mólótól induló, messziről nézve bóbitás

Részlet a móló üzletsorából. Miski György felvétele

zsiráfoknak látszó pálmafákkal és a kék színnek egy sajátos, pazar árnyalatában virágzó jacarandákkal szegélyezett State Street-re. Átvágtunk a vasúti síneken, száz méterről megcsodáltuk a takaros kis állomásépületet, tíz percre benéztünk a Yanonali Street sarkán működő igényes ajándékboltba (nem vettünk semmit), aztán ugyanerről a sarokról lefotóztuk a srégen látható Reagan Ranch Centert. 
Ennél a pontnál úgy véltük, a rendelkezésünkre álló időkereten belül Santa Barbara nem nyújthat többet, és közös elhatározással az autónkhoz igyekeztünk. A Yanonali Street-

Egy utolsó kép a Stearns Wharf-ról. Miski György felvétele

en, és a róla nyíló
mellékutcákon eljutottunk a Garden Street-hez, ahol átmentünk a sínek túloldalán fekvő parkolóhoz, és hopp, a frissen mosott kocsinknál voltunk!
Az eredeti terv az volt, hogy azon az útvonalon megyünk haza, amelyiken jöttünk. Igen ám, de ember tervez, Isten végez: Oxnardnál, ahol a főút két ágra válik, mi nem a délre forduló Pacific Coast Highway-re (amelyiken jöttünk), hanem a keletre mutató Ventura Freeway-re (101-es sztráda) tértünk. Ezt nem kellett volna, de a jelentős hibára csak sok mérfölddel később derült fény, akkor meg már inkább előre, bajtársak, mint gyáván 

Santa Barbara, State Street. Miski György felvétele

            visszafordulni! (Némi blaszfémiát megengedve magamnak: ha a Hyundai velünk, ki ellenünk?) Így aztán az azúros óceánparti látkép helyett Camarillo következett, meg Thousand Oaks, meg Woodland Hills, meg Sherman Oaks. 
Ez utóbbinál, miközben irdatlanul kilátástalan dugóba kerülve tíz perce álltunk a gutaütött autópályán, vérszemet kaptam a véletlenül felfedezett, ismerősnek vélt Sepulveda Blvd útjelzés láttán. Némi oldalazó araszolást követően kikecmeregtem a saját csapdájába esett, egy helyben topogó autócsordából, 

Pálmák és jacarandák a State Street mentén. Miski György felvétele

ráfordultam a Sepulvedára, gondolván, ezen, jóval délebbre, elérem a Sunset Blvd-t, ami hazavisz. De nem. A San Diego Freeway-el párhuzamosan délre futó Sepulveda sehogy sem akart véget érni, ráadásul több helyen felbontották, javították, és ilyenkor másfelé terelték a forgalmat. A jó öreg Sunset Blvd sem akart megkerülni. Ne kérdezze senki, hogyan jutottunk mégis haza, de kétórás idegtépő útkeresés, és visszaesőként elkövetett, enyhén vértolulásos káromkodások után West Hollywoodban kötöttünk ki, ahonnan már simán a La Brea motelhez kormányoztam a 

Városnéző busz. Miski György felvétele

járgányt.
Míg én a szobánk hűs félhomályában üveges tekintettel magam elé meredve igyekeztem feldolgozni a lelkemet felsebző legutóbbi fiaskót, a gyakorlatias gondolkodású Anikóm leszaladt a sarki kínai kifőzdébe, és 18 dollárért hozott ebédre valót. Nem volt rossz ízű, ránézésre pedig kifejezetten étvágygerjesztően hatott, de Anikómmal addigra felállítottuk és magunkévá tettük azt a teóriát (Copyright by Miski), miszerint lényegtelen, hogy a homlokzatán miféle feliratot viselő vendéglőben tolják eléd az ételt, elhanyagolható

Santa Barbara vasútállomás. Miski György felvétele

eltéréssel mindnek ugyanolyan íze van. 
Anikómmal úgy vettük észre, Amerikában a közfogyasztásra szánt ételeknek szimpla, hogy úgy mondjam, középutas ízviláguk van. Legyen annyi ízük, hogy megérje jó étvággyal megenni, de többre ne számítson senki. A táplálék zöme kimondottan ehető, talán még laktató is, hanem egy-két óra elteltével szakasztott ugyanolyan utóízt produkálnak, noha az egyik kínai, a másik olasz, a harmadik mexikói specialitásként lett eladva. S lett megvéve, jóhiszeműen. Gondolom, van néhány meghatározó összetevő, közös alapanyag, amit minden amerikai 

The Reagan Ranch Center-1. Miski György felvétele

ételbár felhasznál az ételek készítésekor, innen az uniformizált üzemikonyha-íz, de kiváltképp az egy kaptafa-hatású utóíz. Köztudott, s ennek az igazságtartalmát magunk is tapasztaltuk, hogy olyan, mint amerikai konyha, nem létezik. Amerika előszeretettel aposztrofálja magát multikulturális államként, s ennek, többek közt, a gasztronómia is áldozatul esik. Szerintem az amerikai háziasszonyok többsége nem ismeri ki magát a tulajdon, szemre kiválóan felszerelt konyhájában, képtelen a magyar értelmezés szerint háziasnak minősülő étel elkészítésére,

The Reagan Ranch Center-2. Miski György felvétele

merthogy minek bajlódjon a több órán át készülő fogásokkal, amikor telefonon olyan meleg ételt rendelhet az egész családnak, amilyet akar. És kihozzák percek alatt. 
Evés (akarom mondani: táplálkozás) után pihentünk egy rövidet, majd mivel az utolsó napunkat töltöttük itt, s még semmit sem vettünk magunknak, rohantunk a Hollywood Blvd üzletsorára. Egy utolsó, vissza nem térő alkalom, hogy jól elverjük a lassan ránk száradó pénzünket. Az ajándékok megvételén túl voltunk, legalább ezt kipipálhattuk. 

Amerikai otthonunk, a La Brea motel. Miski György felvétele

Amerikai utazásunk nyolcadik napján jártunk, és egy rakás pénz maradt a zsebünkben, akarom mondani a pénztárcánkban és a bankkártyánkon, amit fesztelen nézelődés, turkálás, válogatás mellett lelkifurdalás nélkül elverhettünk volna. Ehelyett azon kaptuk magunkat, hogy mintha folyamatos déja vu-nk (dézsavünk - ez így is hülyén néz ki) lenne: mind ingerültebben olvasgatjuk a kinézett holmikba varrt szövetdarabokon, hogy a termék származási helye Kína, ritkábban Banglades. Hollywood szuvenírjeinek kilencven százaléka gagyi kínai termék,

A La Brea motel udvara, a középső autó a mienk. Miski György felvétele

az pedig eszünkbe sem jutott, hogy itt, dollárért vegyünk olyasmit, amit a Kőbányai úti Négy Sárkányon (azóta bezárták) olcsóbban, forintért szerezhetünk be. Lényegében tehát nem vásároltunk magunknak semmit. De mégis, mit vittünk volna haza, ha valami csoda folytán színtiszta amerikai termékektől roskadoztak volna az üzletek polcai? Nekem nem hiányoztak a tárgyi emlékek, ezeknél sokkal többet jelentett a többtucatnyi helyszínen és megannyi szituációban átélt élményhalmaz, az elmém vásznán örök moziként újra és újra levetíthető kalandok sora,

Hollywood Blvd péntek délután. Miski György felvétele

az itt szerzett benyomások színes egyvelege. Ilyen távolba, a világ másik felére szóló, ennyire zsúfolt programú, ugyanakkor ennyire tiszta fejjel, józan érdeklődéssel, ennek következtében kritikusan lelkes kívülállóként megélt utazásunk eddig nem volt, s ezután nem lesz. Volt egyszer egy Amerika. Úgy kell megbecsülnünk, ahogy van, ahogy kaptuk. Személyre szóló, egyedi ajándékként, aminek nem minden részlete tetszik, ezzel együtt felbecsülhetetlen értéket képvisel, mivel lehetőséget kaptunk a sorstól, hogy egy kilencnapos élő adás keretében

Hollywood Blvd, az Egyiptomi Színház bejárata. Miski György felvétele

betekintést nyerjünk a gyerekkorunk óta félve tisztelt, Óperenciás tengeren túli birodalom hétköznapjaiba. Nagy szó! 
Azért az utolsó nagy járkálásunk következtében alaposan kifáradtunk, mert mentünk az orrunk után, hátha valahol mégiscsak... Az asszony szerint a remény hal meg utoljára. Ami késő délutánra mégis kipurcant, elgyengült, kivérzett, mert nem kaptunk magunknak semmit. Illetve azokat a finomságokat és innivalókat mégiscsak saját célra használtuk, amikért 48 dollárt fizettünk az utolsó alkalommal felkeresett Hollywood Liquor-ben, a közértben.
Pénteken 147 dollártól szabadultunk meg, és 199 mérföldet autóztunk.